Cais do Sodré

 

A Cais do Sodré története szorosan összefonódik Lisszabon történelmével, a város kikötővárossá válásával. A terület eredetileg egy mocsaras, iszapos partszakasz volt, amely a Tejo folyó torkolatánál feküdt. A "Cais do Sodré" elnevezés eredete valószínűleg a 15. századra vezethető vissza. A név a „Sodré” családtól származik, amelynek tagjai fontos pozíciókat töltöttek be a kikötői és hajózási kereskedelemben, és ezen a területen voltak tulajdonaik. (A "Cais" szó portugálul rakpartot jelent.) Leghíresebb tagja talán Vicente Sodré João Sodré (más néven João de Resende) és Isabel Serrão fia volt. A Sodré család egy jó kapcsolatokkal rendelkező, angol származású család volt, akik állítólag a gloucestershire -i Frederick Sudley leszármazottai voltak , aki 1381-ben elkísérte Cambridge grófját Portugáliába, majd ott is telepedtek le. Vicente Sodré testvérei közé tartozik testvére, Brás Sodré és nővére, Isabel Sodré, aki hozzáment Estêvão da Gamához, és Vasco da Gama anyja lett. Vincente fontos szerepet játszott az indiai hódításokban, bár meglehetősen ellentmondásos személyiség volt. Pályafutását ugyanúgy kalózkodással kezdte, mint unokaöccse, Vasco da Gama (akivel egyébként nagyjából egyidős volt). Később királyi lovag lett, de ez nem akadályozta meg abban, hogy különféle kegyetlen támadást indítson az Indiai óceán muszlim kereskedői ellen.A 15. és 16. században, a Felfedezések Korában a Cais do Sodré már egyre jelentősebb szerepet játszott. Bár még nem volt kiépített kikötő, a közeli Ribeira das Naus hajógyár és a nagy kikötői forgalom révén a terület egyre élénkebbé vált. A 18. század elejére a Cais do Sodré már egy fontos kereskedelmi központtá vált.

A területet az 1755-ös nagy lisszaboni földrengés teljesen elpusztította. A földrengés és az azt követő szökőár romba döntötte a régi épületeket és kikötői létesítményeket. A katasztrófa utáni újjáépítés Pombal márki vezetésével vette kezdetét. Az újjáépítési tervek részeként a Cais do Sodré is modernizálódott, kiépített rakpartokat és egy rendezettebb utcaszerkezetet kapott.
A 19. században a Cais do Sodré a portugál vasút fejlődésével együtt indult virágzásnak. 1895-ben nyílt meg a Cais do Sodré vasútállomás, amely Lisszabont Cascais-sal és az Estoril parttal kötötte össze. Ez a vasúti kapcsolat drasztikusan megnövelte a terület forgalmát. A Cais do Sodré egyre inkább a főváros és a tengerparti üdülőhelyek közötti utazás és a kereskedelem központjává vált.
Ebben az időszakban a Cais do Sodré nemcsak közlekedési csomópont volt, hanem egy élénk, nyüzsgő kereskedelmi és szórakoztató negyed is. Híres volt a tengerészek, halászok, kikötői munkások és a kikötői élethez kapcsolódó emberek által látogatott kocsmáiról, bordélyházairól és éjszakai szórakozóhelyeiről. A terület hírneve meglehetősen kétes volt, egyfajta „vöröslámpás negyedként” tartották számon.

A Cais do Sodré a 19. század elején (Forrás: Wikipédia)

A 20. század végén és a 21. század elején a Cais do Sodré arculata gyökeres változáson ment keresztül. A korábbi kétes hírnév helyét egy modern, kulturális és gasztronómiai központ vette át. A negyed megújult, és a figyelem középpontjába került a Rua Nova do Carvalho, ismertebb nevén a „Rózsaszín utca” (Pink Street). Ez a vibráló rózsaszínre festett utca mára Lisszabon egyik jelképe lett, tele bárokkal, éttermekkel és klubokkal.
A 2014-ben megnyílt Time Out Market Lisboa (eredetileg Mercado da Ribeira) a terület átalakulásának egyik legfontosabb szimbóluma. A régi piac épületét felújították, és egy modern élelmiszer piaccá alakították, ahol a legjobb portugál séfek és vendéglátók kínálják termékeiket. Itt található a város második legjobb fagyizója is. A Time Out Market ma a város egyik legnépszerűbb turisztikai látványossága. A piac részt érdemes délelőtt meglátogatni, délben már bezárnak a standok. A kofák túlnyomó része utálja, ha fényképezik őket. Érdekes, hogy ez a város egyik legolcsóbb piaca.

Napjainkban a Cais do Sodré továbbra is fontos közlekedési csomópont: a vasút, a metró, a buszok, villamosok és a kompok találkozási pontja, amely összeköti Lisszabont a folyón túli területekkel (például a Cacilhas-sal). Ugyanakkor egy dinamikus, trendi negyed is, amely a hagyomány és a modernitás érdekes keverékét mutatja be.