Lisszabon ékszerdoboza Az Igreja de São Roque – Európa legdrágább kápolnájának története

 

Hölgyeim és Uraim, felejtsenek el mindent, amit eddig a lisszaboni templomokról gondoltak!

Itt állunk egy olyan helyszínen, amely nem csupán egy szakrális tér, hanem a történelem, a művészet és a mérhetetlen gazdagság túlélője. Képzeljük el a helyet 1755. november 1-jén, a Mindenszentek napján, amikor a Föld haragja szökőárral és tűzvésszel söpört végig Lisszabonon, romba döntve a királyi palotát, a hatalmas katedrálisokat és a város háromnegyedét, a São Roque templom — bámulatos módon — szinte sértetlenül állva maradt. A falai között állva nem egy rekonstrukciót látunk, hanem az 1755 előtti portugál barokk aranykor autentikus, érintetlen lenyomatát. A templom, amelyet a 16. században a befolyásos Jezsuita Rend emelt, és amelynek egyszerű, funkcionális tervei forradalmasították a vallási építészetet (ez volt Portugália első jezsuita temploma), a falai között rejti a művészettörténet egy olyan csodáját, amely a 18. századi gazdagság abszolút csúcsát jelenti.

Sétáljunk el a bal oldali negyedik kápolnához! Ez a hely nem egyszerűen egy kápolna, hanem a világ legdrágább kápolnájának helyet adó műalkotás.

A templom legjelentősebb kápolnáját, a Keresztelő Szent János Kápolnát V. János király megrendelésére építették Rómában, a Brazíliából áradó arany és gyémántok korában. A királyi akaratnak köszönhetően ebben a kápolnában nincs aranyozott fa – amit látnak, az lapis lazuli, achát, porfír, bronz és a legritkább féldrágakövek összessége. Miután a pápa megáldotta, darabjaira szedték, három hajón szállították át az Atlanti-óceánon, és itt rakták össze újra. És ha mindez nem lenne elég, nézzünk az oltárra: festménynek tűnik, ugye? A valóságban ez egy korabeli technikai rekord: egy mozaik, amelyet a Vatikáni Mozaikműhely mesterei alkottak, több mint ezer különböző árnyalatú üvegből, olyan apró darabkákból (tesszerákból), amelyek alig 2-3 milliméteresek. Ez a vizuális megtévesztés, ez a hihetetlen precizitás a művészi zsenialitás páratlan bizonyítéka.

Lisszabon Bairro Alto negyedének utcáin sétálva a látogató találkozik az Igreja de São Roque templommal. Első pillantásra a homlokzat igen szerény. Sima, fehér kő, egyszerű vonalak uralják a főbejáratot, ami a jezsuita puritánság tökéletes megtestesítőjeként hat, ahogyan az a rend építészeti preferenciáiban jellemző volt a 16. században. Ez a szándékosan visszafogott külső elrejti a belső kincset.

A templom kívülről nagyon egyszerűnek tűnik

A templom kapuin átlépve azonban megdöbbentő fordulat következik, Lisszabon belvárosának egyik legnagyobb művészettörténeti meglepetése. A kinti visszafogottság megszűnik, helyét a barokk gazdagság veszi át, a falakat márvány, aranyozás (talha dourada) és pompás, nagyon régi csempeburkolat borítja.

A templom kiemelkedő jelentőségét az is adja, hogy egyike azon kevés belvárosi épületeknek, amelyek viszonylagos épségben vészelték át az 1755-ös hatalmas földrengést. Ez a természeti katasztrófa Lisszabon nagy részét a földdel tette egyenlővé, de a São Roque templom ezt túlélte. Ennek a ténynek köszönhetően a belső terek szokatlanul épek maradtak a belvárosban, így a templom Lisszabon elveszett, 18. század előtti pompájának legfőbb emléke lett.

Szent Rókus eredeti kápolnája

A São Roque templom története nem a jezsuita építészet aranykorával kezdődött, hanem a járványok sötét időszakában, a város akkori falain kívül. A 16. században az a terület, ahol a templom ma áll, még el volt vágva a fővárostól, és elsősorban temetőként szolgált a pestis áldozatainak eltemetésére. Lisszabon mint a tengeri kereskedelem egyik legfontosabb európai központja, különösen ki volt téve a járvány behurcolásának. A kereskedelmi árukkal és hajókkal érkező fertőzött patkányok és bolhák révén terjedt a kór. A járványok hatására vezettek be korlátozó intézkedéseket, például a karantén intézményét, bár ennek alkalmazása és hatékonysága városonként változott. A betegségek szigorú izolálása volt az egyik fő módszer a terjedés megállítására, mivel a betegség okát és hatékony kezelését még nem ismerték.

A gyógyulás és a védelem iránti vágy hívta életre a terület szakrális funkcióját. 1506-ban egy imaházat, az eredeti kápolnát emelték itt Szent Rókus (São Roque) tiszteletére, aki a pestisesek és a ragályos betegségekben szenvedők védőszentje. Ezzel egy időben megalakult a Szent Rókus Testvériség (Irmandade de São Roque), amely nem csupán a helyi lakosság, hanem a királyi család és a nemesség támogatását is élvezte, ami már ekkor jelezte a hely fontosságát.

Szent Rókus és a hűséges kutya története

Szent Rókus alakjához több izgalmas anekdota és hagyomány is kötődik. A katolikus hagyomány szerint Szent Rókus zarándokként járta a világot, és ápolta a betegeket a járványok idején. Amikor maga is elkapta a betegséget, és a halál küszöbén állt egy elhagyatott helyen, egy kutya sietett a segítségére. A hűséges eb rendszeresen hozott neki kenyeret, aminek köszönhetően a szent túlélte a megpróbáltatásokat. Emiatt Szent Rókust szinte mindig bottal, a combján lévő, gyógyuló sebbel és a hűséges, kenyeret hozó kutyával ábrázolják. Ez a történet tökéletesen illeszkedett Lisszabon történelméhez, amelyet gyakran sújtottak járványok, és ahol az embereknek szükségük volt egy erős, csodálatos védelmezőre.

Érdekességképpen megemlíthető egy portugál helyi legenda is, amely a szent csodálatos menekülését meséli el. A történet szerint Szent Rókus lóháton menekült a pogányok elől, és amikor az észak-portugáliai Côa folyóhoz ért, lova egy hihetetlen ugrással, szinte repülve, átvetette magát a túlsó partra. A szent gyors paripájának patkója állítólag nyomot hagyott a sziklán, hangsúlyozva Szent Rókus védelmező erejét. Ezek a történetek azt mutatják, hogy a szent kultusza mélyen gyökerezett a portugál népi- és vallási hagyományban, jóval azelőtt, hogy a jezsuiták átvették volna a helyszínt.

Az Igreja de São Roque történetének legmeghatározóbb szakasza 1553-ban kezdődött, amikor a Jézus Társasága (Companhia de Jesus) megkapta az engedélyt, hogy átvegye a helyszínt, és megépítse rajta az új templomot. A jezsuiták már 1540-ben megérkeztek Lisszabonba, III. János király (Dom João III) uralkodása alatt. A helyszín átvételéhez egy feltétel kötődött: a rendnek kötelessége volt fenntartani Szent Rókus eredeti kápolnáját a belső térben. Ez a régi kápolna (a mai Capela de São Roque) ma is látható, és az egyik legkorábbi portugál csempeburkolat-használat példáját mutatja be.

Az „Auditorium-Templom” építészete

A templom építése a 16. század második felében zajlott , az alapkő letételére 1506-ban került sor (az eredeti kápolna kapcsán), de a templomépületet csak 1619-ben fejezték be.

A São Roque nem egyszerűen csak egy templom volt, hanem építészeti innováció is. Az elkészültekor ez volt az első jezsuita templom, amelyet kifejezetten a prédikáció igényeinek megfelelően terveztek. Ezt a stílust „auditorium-church” (előadóterem-templom) néven ismerik. Ez a belsőépítészeti koncepció egy tágas, hosszanti szerkezetet eredményezett, ahol mindenki tisztán hallhatta a szószéken álló papot.
A São Roque templom építészete magában hordozza a jezsuita rend működésének alapvető ellentmondását. A külső homlokzat szigorúan egyszerű. Ez a külső aszkézis a jezsuita üzenet része volt: az alázat, a visszafogottság és a vallási fókusz hangsúlyozása. A külső nem vonja el a figyelmet, hanem elrejti a belső kincset. A belső pompa és a díszítés nem a jezsuita rend szegénységi fogadalmából, hanem a királyi és nemesi patrónusok, különösen V. János király (1706–1750) nagylelkűségéből származott. Ez a belső gazdagság egyértelműen tanúsítja a királyi védnökséget.

A mennyezet titka

Bár belülről dongaboltozatnak tűnik, valójában egy lapos, faragott fa mennyezet, amelyen Francisco da Costa festőművész alkalmazta a trompe-l’œil (szemet becsapó) technikát. Az illúzió célja kettős volt: művészi pompát nyújtani, miközben csökkentették a súlyt, mivel a kőboltozat földrengés idején túl veszélyes lett volna. Ez a szerencsés döntés segített a templomnak túlélni a nagy földrengést. A festmények Szent Rókus és a jezsuita rend alapítója, Loyolai Szent Ignác életéből vett jeleneteket ábrázolnak.

Érdekes tény, hogy a templom mennyezete eredetileg kőből készült boltíves tetőt terveztek. Azonban 1582-ben (az 50 évvel ezelütti nagy földrengés tapasztalatai miatt) úgy döntöttek, hogy ehelyett egy lapos, festett fa mennyezetet építenek. Ezt erős, Poroszországból rendelt fából készítették, és gazdagon díszítették festményekkel.

Ez a kompromisszumos építészeti döntés a 16. században (a nehéz kőboltozat elvetése a könnyebb faszerkezet javára) később, az 1755-ös katasztrófa idején történelmi szerencsévé vált. Lisszabonban a súlyos kőboltozatok és a gyengébb épületek összeomlottak a szeizmikus erők hatására. A São Roque könnyebb faszerkezete valószínűleg segített abban, hogy a templom minimális károkkal vészelje át a földrengést. 

A Csodálatos Megrendelés: Európa legdrágább kápolnája

A São Roque templom vitathatatlanul legizgalmasabb története és legértékesebb kincse a Capela de São João Baptista (Keresztelő Szent János Kápolna). Ez a kápolna egy felháborítóan extravagáns építészeti teljesítmény, amely a portugál monarchia csúcsán, V. János király (1689–1750) uralkodása idején született.

V. János, akit a brazil aranybányák bevételei tettek Európa egyik leggazdagabb uralkodójává, 1742-ben rendelte meg a kápolnát két neves római építésztől: Luigi Vanvitellitől és Nicola Salvitól.

A projekt különlegessége abban rejlik, hogy a kápolnát teljes egészében Rómában építették fel. Az elkészült alkotást szét kellett szerelni, majd 3 hajóval elszállították Lisszabonba, ahol – mint egy hatalmas, felbecsülhetetlen értékű puzzle-t – újra összeállították a templom belsejében, a korábbi Espírito Santo kápolna helyén. Fontos volt az is, hogy az akkori pápa, XIV. Benedek még rómában ebben a kápolnában tartson egy misét, hiszen ez nagyban emelte a kápolna értékét.
Az eredeti elképzelés az volt, hogy Rómából festményeket szállítsanak Lisszabonba, de felmerült a kérdés, hogyan lehetne biztosítani, hogy a művek ellenálljanak a tengeri utazás viszontagságainak és Lisszabon párás klímájának. A válasz a mozaik volt, mivel a kő- és üvegdarabkák sokkal tartósabbak, mint a vászonra festett olajfestmények. Ez a legmegdöbbentőbb. Míg a korábbi mozaikoknál a tesszerák nagyjából 1 centiméteresek voltak, itt az arcok és a finom részletek ábrázolásához a művészek 2-3 milliméteres (néha még kisebb) darabkákat használtak.A hagyományos mozaikok korlátozott színpalettával dolgoztak. A római műhely viszont a korát megelőzve több mint ezer különböző árnyalatú és tónusú üvegpasztát (smaltot) fejlesztett ki. Ez tette lehetővé, hogy a mozaikokon a festményhez hasonló lágy átmeneteket és perspektivikus mélységet hozzanak létre. A mozaikok célja az volt, hogy optikailag megtévesszék a nézőt. Távolabbról, a gyertyák megvilágításában szinte teljesen elképzelhetetlen, hogy nem festményekről van szó, csupán a nagyon közeli szemlélő fedezheti fel a darabkák illesztéseit.

Ezt a monumentális projektet a kortársak „Encomenda Prodigiosa”-nak, azaz „Csodálatos Megrendelésnek” nevezték. A korabeli beszámolók szerint a Capela de São João Baptista Európa, sőt a világ legdrágább kápolnája volt a maga idejében.

A kápolna Rómában történő elkészíttetése nem csupán esztétikai választás volt, hanem tudatos stratégiai és diplomáciai lépés is. A megrendelés a nemzetközi diplomácia, különösen a katolikus hatalmak fővárosában, Rómában történt, a Szentszék közvetlen szeme előtt.

V. János király azzal, hogy a legfényűzőbb és legtekintélyesebb római műhelyekben végzett munkát rendelt meg, a birodalma gazdagságát és erejét demonstrálta a katolikus világ felé. A luxusprojekt része volt annak a szélesebb körű stratégiának, hogy Lisszabont „Nyugat mitikus Rómájává” tegyék. A kápolna elkészülte ideológiailag és esztétikailag is illeszkedett a lisszaboni Patriarchátus 1718-as megalapításához, megerősítve a portugál korona dicsőségét. A művészet tehát a királyi stratégia eszközévé vált a nemzetközi presztízs növelésére.

Extravagáns anyagok

A kápolna anyagi összetétele bizonyítja a megrendelés páratlan költségvetését. A kivitelezés során rendkívül gazdag és ritka anyagokat használtak: Aranyozott bronz kapuk, elefántcsont berakások, intarziás díszítések. Burkolata különféle márványfajtákat tartalmaz: lápisz lazuli, achát, antik zöld, alabástrom, carrarai márvány, ametiszt, lila porfír, francia fehér-fekete, antik breccia, diaszpóra, jaláde és mások.

A São Roque templom és a hozzá kapcsolódó múzeum egy másik kincset is rejt, amely a templom vallási és politikai jelentőségét emelte: a Portugáliában páratlan ereklye- és relikváriumgyűjteményt. Ezek az értékes tárgyak a 14. és 18. század közötti időszakból származnak, és egy részüket a jezsuiták gyűjtötték két évszázados lisszaboni működésük alatt.

Az ereklyegyűjtemény a kereszténység korai hagyományáig nyúlik vissza, amely a vértanúk nyilvános tiszteletéhez kapcsolódott. A gyűjtemény két nagy adományozási hullámnak köszönhetően vált ennyire jelentőssé.

1. Ausztriai Katalin Királyné Adománya (1579): Az első értékes adományokat Katalin királyné (D. Catarina of Austria), III. János király özvegye adta a Jézus Társaságának. Ezek között volt Szent Éthériusz fejét tartalmazó relikvárium, valamint Szent Ilona, Magyarországi Szent Erzsébet és Mátyás Apostol ereklyéi.

2. A Borja-hagyaték (1588): A második, és talán még kivételesebb gyűjtemény D. Juan de Borja (1533–1606) hagyatékából származott, aki jelentős számú, változatos formájú és lenyűgöző relikváriumot hagyott a jezsuitákra.

A gyűjtemény ma mintegy 265 relikváriumot tartalmaz, és becslések szerint 500-1000 szent ereklyéjét őrzi. Mivel egy-egy relikvárium több ereklyét is tartalmazhat, a pontos szám nehezen megállapítható.

A relikváriumok (reliquiae – maradványok) olyan, gyakran nemesfémekből, művészi igénnyel kivitelezett tokok, amelyeket a szentek testrészeinek (pl. kar, fej, láb) vagy velük kapcsolatba került tárgyainak (pl. ruha, kereszt) megőrzésére és bemutatására készítettek. A São Roque gyűjteményének relikváriumai önmagukban is jelentős műalkotások.

A jezsuiták aktívan gyűjtötték ezeket az ereklyéket, amelyek a vallásos hit egyik legértékesebb spirituális eszközét jelentették. Az ereklyék birtoklása megnövelte a templom szakrális vonzerejét és legitimitását, biztosítva a folyamatos királyi és nemesi támogatást. A gyűjtemény stratégiai központtá tette a São Roque-t Lisszabonban, erősítve a jezsuita befolyást.

Amikor a jezsuitákat kiűzték, a gyűjtemény sorsa megpecsételődött. D. José I király úgy döntött, hogy az ereklyéket nem semmisíti meg, hanem átadja a Santa Casa da Misericórdiának. Ez a döntés lehetővé tette az állam számára, hogy átvegye azt a spirituális tőkét, amelyet a jezsuiták korábban birtokoltak, fenntartva a közjótékonysági szervezet gazdagságát és tekintélyét.

A São Roque templom története elválaszthatatlan a Jézus Társasága történetétől. Az épület a jezsuita hatalom központja volt közel két évszázadon keresztül, ám ennek az időszaknak egy drámai fordulat vetett véget. Az 1755-ös földrengést követő újjáépítési időszakban a jezsuiták politikai feszültségbe kerültek a királyi hatalommal. Végül D. José I király 1768-ban királyi rendelettel kiűzte a jezsuitákat Portugáliából. Ez a lépés radikális szakítást jelentett az addigi királyi támogatással. A São Roque templomot és minden hozzá tartozó birtokot, beleértve az egész műkincs- és ereklyegyűjteményt (így a Capela de São João Baptistát is), azonnal átadták a Santa Casa da Misericórdia de Lisboa tulajdonába.

A Santa Casa da Misericórdia eredeti temploma és egyéb épületei épületei megsemmisültek a földrengésben. A São Roque épületegyüttes átvétele kritikus volt számukra, mert egy intakt, gazdagon felszerelt, spirituálisan és művészileg is jelentős központot kaptak a szociális és filantróp munkájuk folytatásához. A Santa Casa máig a templom tulajdonosa és üzemeltetője, egy szekuláris intézmény, amely több mint 500 éve segíti a lisszaboni lakosságot. Ez a szervezet működteti a mai napig az itteni szerencsejátékokat, amelynek hasznát szociális célokra fordítják.

Az Igreja de São Roque nem pusztán egy épület, hanem a portugál történelem és művészet egy lenyűgöző metszete, amely egymásnak ellentmondó narratívákat foglal magába. Egy olyan helyszín, amely a pestis elleni védelemből nőtte ki magát, a jezsuita spirituális építészeti innováció központjává vált, királyi propaganda színtereként szolgált, és otthont adott a világ egyik legdrágább műkincsének.
A templom látogatása kihagyhatatlan élmény Lisszabonban. A puritán homlokzat szándékos félrevezetés, ami mélységet ad a felfedezés örömének. Belépni a São Roque-ba annyit jelent, mint belépni abba a Lisszabonba, amelyet az 1755-ös tűz és pusztítás felemésztett. Ez az egyetlen hely, ahol a 18. század előtti portugál pompa elérhetővé maradt.

A São Roque története a hűségről, a politikai ravaszságról és az emberi ellenálló képességről szóló történet, amely egyedülállóan mutatja be a portugál barokk művészet csúcsát.

A templomba a belépés ingyenes.

Források:

1. Igreja de São Roque - Lisboa | www.visitportugal.com, https://www.visitportugal.com/en/content/igreja-de-s%C3%A3o-roque-lisboa
2. Church of São Roque - Discover Baroque Art - Virtual Museum, https://baroqueart.museumwnf.org/database_item.php?id=monument;BAR;pt;Mon11;12;en
3. São Roque Church Lisbon | Explore the Historic Baroque Church, https://www.madaboutlisbon.com/sao_roque_church.html
4. Igreja de São Roque - Wikipedia, https://en.wikipedia.org/wiki/Igreja_de_S%C3%A3o_Roque
5. Igreja de Sao Roque Lisbon: History, St John the Baptist Chapel ..., https://www.storyhunt.io/en/articles/igreja-de-sao-roque 6. Museu de São Roque, Lisboa, Portugal - Google Arts & Culture, https://artsandculture.google.com/partner/museu-de-s%C3%A3o-roque
7. São Roque – o melhor de sempre - - Capeia Arraiana, https://capeiaarraiana.pt/2020/08/26/sao-roque-o-melhor-de-sempre/
8. Church of São Roque - Explore with MWNF, https://explore.museumwnf.org/themes/t-2/c-pt/l-110/m-143
9. Museu e Igreja de São Roque - Santa Casa da Misericórdia de Lisboa, https://scml.pt/evento/museu-e-igreja-de-sao-roque/
10. <i>Igreja de São Roque</i> - Discover Baroque Art, https://baroqueart.museumwnf.org/database_item.php?id=monument;BAR;pt;Mon11;12;pt
11. Capela de São João Baptista - Museu de São Roque, https://museusaoroque.scml.pt/museu-igreja/capela-de-sao-joao-baptista/
12. 4. A Capela de S. João Batista .pdf - Estudo Geral, https://estudogeral.uc.pt/bitstream/10316/85250/1/4.%20A%20Capela%20de%20S.%20Joa%CC%83o%20Batista%20.pdf
13. Chapel of St. John the Baptist - Museu de São Roque - Santa Casa da Misericórdia de Lisboa, https://museusaoroque.scml.pt/en/museum-church/chapel-of-st-john-the-baptist/
14. Relics and Reliquaries of São Roque - Google Arts & Culture, https://artsandculture.google.com/story/relics-and-reliquaries-of-s%C3%A3o-roque/2gUh6yXoj_NsJA
15. Relicários e relíquias Archives - Santa Casa da Misericórdia de Lisboa, https://scml.pt/media/tag/relicarios-e-reliquias/
16. RELICÁRIOS - Museu de São Roque - Santa Casa da Misericórdia de Lisboa, https://museusaoroque.scml.pt/colecoes/relicarios/