Időutazás Lisszabonban: Palácio de Fronteiras
A lisszaboni Palácio de Fronteiras (teljes nevén Palácio dos Marqueses de Fronteira) Portugália egyik legkülönlegesebb és legszebb barokk épületegyüttese. Nemcsak azért egyedülálló, mert a mai napig a Fronteira márkik leszármazottai lakják, hanem azért is, mert a 17. századi portugál történelem és a híres azulejo (mázas csempe) művészet valóságos időkapszulája.
.jpg)
A palotát Dom João de Mascarenhas, Fronteira 1. márkija építtette 1671 és 1672 között. João de Mascarenhas a portugál restaurációs háború (1640–1668) hőse volt, amely során Portugália kivívta függetlenségét Spanyolországtól. Mivel hűségesen és sikeresen harcolt a Bragança-ház mellett, II. Alfonz király márki címet adományozott neki, és komoly vagyonnal jutalmazta.
A palota eredetileg vadászkastélynak és nyári rezidenciának épült a Monsanto-erdő szélén (Benfica negyedben), távol az akkori városközpont zajától.
Az 1755-ös katasztrofális lisszaboni földrengés teljesen átrendezte a palota funkcióját. Míg Lisszabon belvárosa (a Baixa) és a család addigi városi palotája teljesen megsemmisült, a Palácio de Fronteiras – köszönhetően a szilárd altalajnak és a városon kívüli elhelyezkedésének – szinte sértetlen maradt. A család ekkor tette meg állandó, hivatalos lakhelyévé a kastélyt. Ekkor bővítették ki az épületet egy új szárnnyal, és ekkor nyerte el mai, végleges formáját.
A Palácio de Fronteiras arról híres, hogy az itteni azulejo csempék nemcsak díszítőelemek, hanem konkrét történelmi és filozófiai üzeneteket hordoznak.
A Csaták terme (Sala de Batalhas)
Ez a palota legfontosabb történelmi helyisége. A falakat borító csempék magát a restaurációs háborút és Dom João de Mascarenhas győztes csatáit (például az ameixiali csatát) ábrázolják hihetetlen részletességgel. Emiatt ezt a termet a portugál függetlenség emlékműveként is emlegetik.
A Királyok Galériája (Galeria dos Reis)
A kertben található monumentális terasz és medence felett a portugál királyok szobrai sorakoznak, ami a család uralkodóház iránti megingathatatlan hűségét szimbolizálta. Érdekes módon szerepelnek itt a spanyol királyok szobrát is: az első márki szerint nem az ő dolga eldönteni, ki volt törvényes uralkodó.
Mitológia és szatíra a kertben: A barokk kertekben a csempék hol mitológiai jeleneteket, hol bolygókat és csillagjegyeket ábrázolnak, de feltűnnek rajtuk különös, szatirikus motívumok is (például emberi ruhába öltözött, hangszereken játszó macskák és majmok), amelyek a korabeli társadalom elé tartottak görbe tükröt.
A hely szelleme és a „királyi ebéd” legendája
Bár a palota kertjéhez nem kapcsolódik egyetlen klasszikus, sötét kísértethistória sem (ellentétben a lisszaboni Quinta das Conchas-szal), van egy nagyon híres történelmi anekdota, amely pontosan az ilyen vizes pavilonokhoz és a kerthez kötődik.
A történet szerint Dom Pedro II (akkor még régensherceg, később Portugália királya) meglátogatta a Fronteira márkit a nyári rezidenciáján. A márki egy pazar, fejedelmi ebédet rendezett a tiszteletére a kertben, a hűsítő medencék mellett.
A lakoma végén, amikor a herceg kifejezte elragadtatását a csodálatos, méregdrága porcelánedények és az ezüst étkészlet iránt, a márki – hogy megmutassa mérhetetlen gazdagságát és az uralkodóház iránti abszolút hűségét – valami egészen teátrálisat tett. Megparancsolta a szolgáknak, hogy az összes luxus porcelánt és edényt, amiből a jeles vendégek ettek, dobják bele a kerti tóba és a szökőkutakba. A gesztus mögött rejlő üzenet az volt: Azokat az edényeket, amelyeket a leendő király ajka és keze érintett, többé földi halandó nem használhatja. A legenda szerint a későbbiekben ezeket a finom porcelántöredékeket és összetört edénydarabokat is felhasználták a palota barlangjainak és hűsölőházainak (Casa do Fresco) falán látható mozaikokhoz és embrechado díszítésekhez. Amikor tehát a mennyezet csillogó, színes berakásait nézed, a legenda szerint magának a királyi lakomának a darabkáit látod.
A palota napjainkban
Bár a palota egy része ma is magánrezidencia (a jelenlegi márki és családja lakja), az épület reprezentatív termei, a könyvtár és a barokk kertek látogathatóak a nagyközönség számára. A kulturális örökség megőrzését és a látogatások szervezését az 1989-ben létrehozott Fundação das Casas de Fronteira e Alorna (alapítvány) intézi.
Ha szereted a történelmet és a csendesebb, rejtettebb művészeti kincseket, ez a hely Lisszabon egyik igazi, tömegturizmustól mentes gyöngyszeme.
@newyork.insider
Megjegyzések
Megjegyzés küldése