A Belém torony (Torre de Belém)

A Belém torony - háttérben az óceánnal


A Belém-torony (portugálul: Torre de Belém, eredeti hivatalos nevén Szent Vince tornya) Lisszabon egyik legkiemelkedőbb és leglátogatottabb műemléke, amely a Tejo folyó partján, a Belém negyedben áll. Ez az erődítmény több mint egy egyszerű történelmi épület; mélyen gyökerezik a portugál tengeri felfedezések aranykorában, és annak időtlen szimbólumává vált. Az 1983 óta az UNESCO Világörökség részét képező torony a nemzeti identitás és a tengeri vívmányok megtestesítője.
        A mintegy 30 méter magas Belém-torony építésének gyökerei a 15. század végéig nyúlnak vissza, II. János király (1481–1495) stratégiai védelmi tervéhez, amelynek célja egy átfogó védelmi rendszer kiépítése volt a Tejo folyó torkolatánál. Ezt a kezdeti tervet I. (avagy Szerencsés vagy Nagy) Mánuel király (1495–1521) valósította meg, aki a kikötő addigi védelméért felelős, lehorgonyzott Grande Nau nevű hajót (amely addig védelmezte az öblöt) egy erősebb és modernebb erődítménnyel kívánta felváltani. Az építkezés 1514-ben kezdődött és 1520-ban fejeződött be, a Manuel uralkodásának végén.
         A torony mérnöke Francisco de Arruda volt, aki jelentős tapasztalattal rendelkezett a marokkói portugál területeken épült erődítmények területén. A torony építése a portugál felfedezések időszakára esett, és a tengeri kereskedelemből származó bevételekből finanszírozták. Elterjedt ugyan az a legenda, hogy Vasco da Gama 1498-as indiai expedíciójának emlékére épült de ez nem igaz.
         Az erődítmény elsődleges célja az egyre gazdagabbá váló lisszaboni kikötő és a Tejo folyó bejáratának védelme volt a támadások ellen. A torony lehetővé tette a kereszttüzet a folyó túloldalán lévő erődökkel, ezzel hatékonyan megakadályozva az ellenséges hajók bejutását. A katonai funkció mellett a torony a portugál felfedezések korában a hajósok szimbolikus indulási és érkezési pontjaként is szolgált, egyfajta „kapuként a világ felé”.
            A Belém-torony eredetileg egy apró szigeten épült a Tejo folyóban, kissé távolabb a parttól. A folyó partvonala az évszázadok során a folyó hordalékának lerakódása és a feltöltések következtében tolódott ki, így a torony végül a szárazföld részévé vált bár dagály idején valóban kb. térdig érő víz választja el a parttól.

A Belém-torony a portugál építészet legjellemzőbb stílusának, a mánuelita (vagy mánuel) stílus kiemelkedő példája. Ezt a késő gótikus stílust a 16. század elején, I. Mánuel uralkodása alatt a gyarmatosításból származó hirtelen gazdagság és a nagy földrajzi felfedezések inspirálták, harmonikusan ötvözi a gótikus, reneszánsz és mór építészeti elemeket, és gazdagon díszített motívumokkal, különösen a tengerhez és a felfedezésekhez kapcsolódó szimbolikával jellemezhető, a Jeromos-kolostorral együtt.

A torony kőfaragásai nem csupán dekorációk, hanem a portugál tengeri birodalom és az uralkodói hatalom szimbólumai. A leggyakrabban előforduló motívumok között szerepel az armilláris gömb, amely I. Mánuel király személyes jelképe (és a mai portugál nemzeti lobogó része), és a Krisztus-rendi kereszt, amely a királyi rend jelképének tekinthető, emellett a torony egyedi építészeti megoldása egy hajóorra emlékeztető orrkiképzés.


A torony a Tejo felől

A díszítőelemek közül a legérdekesebb és legkevésbé ismert egy állatfigura, amelyet egyesek oroszlánnak vélnek, a források azonban orrszarvúként azonosítanak. A történelmi dokumentumok alapján ez utóbbi megállapítás pontosabb. A faragvány az 1515-ben Indiából Lisszabonba érkezett élő orrszarvú, Ulysses (más néven Genda) emlékére készült. Az állat nagy szenzációt keltett Európában, és halála után kitömött testét elküldték a pápának, noha a küldemény sosem érkezett meg Rómába, az azt szállító hajó egy viharban elsüllyedt. Az egzotikus állat megörökítése a tornyon a portugál felfedezések egyedülálló sikerét ünnepli, és a mánuelita stílus egyik legszemléletesebb példája, amely az új, távoli kultúrákból származó motívumokat beépítette az európai művészetbe. Ez a motívum egy apró, de annál beszédesebb bizonyítéka a torony és a Felfedezések Korának kulturális és diplomáciai összefonódásának.


A nevezetes orrszarvú (Forrás: Wikipédia)

Miután a torony stratégiai-védelmi jelentősége az évszázadok folyamán csökkent, új funkciókat vett fel az évszázadok során. A 16. században állami börtönként is használták, ahol politikai ellenfeleket tartottak fogva, különösen I. Fülöp, IV. János, I. József és I. Mihály uralkodása alatt. A rabokat főként a bástya alagsorában elhelyezett cellákban tartották, ahol a Tejo folyó vize dagály idején gyakran betört.
 A torony sokoldalú alkalmazása a későbbi évszázadokban is folytatódott. A lisszaboni kikötőbe érkező hajóktól vámot szedtek a toronyban, így vámházként is működött. Az 1755-ös nagy földrengés után Pombal márki a tornyot használta a hajóforgalom ellenőrzésére, hogy megakadályozza a romokban heverő városból származó zsákmányolt áruk elszállítását. A 19. században kommunikációs szerepet is kapott: 19. század első felében távírót, majd 1865-ben jelzőfényt, (mondhatnánk: világítótornyot) is telepítettek a tetejére, amely egészen 1940-ig működött. 


A Torre de Belém bejárata

A Belém-torony és a közeli Jeromos-kolostor együtt 1983-ban került fel az UNESCO Világörökségi Listájára. Az építmény szerepe nem merül ki a történelmi funkcióiban: ma is a portugál nemzeti identitás és a nemzet tengeri múltjának szimbóluma. Ennek elismeréseként a torony 2007-ben felkerült Portugália hét csodája közé. Az épület folyamatosan megerősíti a portugálok tengeri örökségéhez fűződő mély kapcsolatát, és a felfedezések korának máig élő emlékműveként szolgál.

Források:

  1. Torre de Belém - Wikipédia, hozzáférés dátuma: augusztus 28, 2025, https://pt.wikipedia.org/wiki/Torre_de_Bel%C3%A9m 

  2. Belém-torony - Lisszabon - Torre de Belém - Lisszabon.net, hozzáférés dátuma: augusztus 28, 2025, https://lisszabon.net/belem-torony

  3. Belem torony Lisszabon - Belem erőd jegyek | A Belém-torony ..., hozzáférés dátuma: augusztus 28, 2025, https://www.travelers.co.il/hu/belem-torony-Lisszabon/

  4. Monastery of the Hieronymites and Tower of Belém in Lisbon - UNESCO World Heritage Centre, hozzáférés dátuma: augusztus 28, 2025, https://whc.unesco.org/en/list/263/

  5. Belém Tower - Museus e Monumentos de Portugal, hozzáférés dátuma: augusztus 28, 2025, https://www.museusemonumentos.pt/en/museus-e-monumentos/torre-de-belem

  6. Torre de Belém - Museus e Monumentos de Portugal, hozzáférés dátuma: augusztus 28, 2025, https://www.museusemonumentos.pt/pt/museus-e-monumentos/torre-de-belem

  7. Lisszabon Belém Torony – Városkártyák.hu, hozzáférés dátuma: augusztus 28, 2025, https://varoskartyak.hu/lisszabon-belem-torony/

  8. Torre de Belém encerra para obras de renovação - The Portugal News, hozzáférés dátuma: augusztus 28, 2025, https://www.theportugalnews.com/pt/noticias/2025-04-27/torre-de-belem-encerra-para-obras-de-renovacao/144234

  9. Torre de Belém - Lifecooler, hozzáférés dátuma: augusztus 28, 2025, https://lifecooler.com/artigo/comer/torre-de-belm/364937

  10. Dürer's Rhinoceros - Wikipedia, hozzáférés dátuma: augusztus 28, 2025, https://en.wikipedia.org/wiki/D%C3%BCrer%27s_Rhinoceros

  11. História da Torre de Belém | Tudo o que você precisa saber, hozzáférés dátuma: augusztus 28, 2025, https://www.belemtowertickets.com/pt/history/

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azulejo: A portugál csempék mágikus világa - hol láthatjuk ezeket Lisszabonban?

Kép
Azulejo: A portugál csempék mágikus világa Képzelj el egy várost, ahol a falak mesélnek. Ahol egyetlen csempe is egy egész korszakot idéz fel: királyok hódításait, vallási legendákat, vagy éppen egy titkos szerelmes találkát. Ez Portugália és az azulejo – a mázas kerámiacsempe, ami több mint ezer éve nem csupán díszít, hanem mélyen átszövi a nemzeti identitást. Amikor Lisszabon vagy Porto utcáin jársz, ne csak a házakat nézd, hanem a burkolatot! Az azulejo szó az arab al-zillīj (kicsi csiszolt kő) szóból ered, utalva arra, hogy a technikát a mórok hozták az Ibériai-félszigetre. Eredetileg hőszigetelőként és nedvesség elleni védőrétegként szolgált, de a 15. század végén I. Mánuel király beleszeretett, és ezzel a csempe már elismert művészetté is vált Portugáliában. A nagy fordulat a 17. században jött el, amikor a Kínából érkező luxus porcelán hatására a portugálok is átvették a holland Delft által terjesztett kék-fehér stílust. Ez a színkombináció olyannyira ikonikussá vált, hogy a 18....
Read more »

Lisszabon ékszerdoboza Az Igreja de São Roque – Európa legdrágább kápolnájának története

Kép
  Hölgyeim és Uraim, felejtsenek el mindent, amit eddig a lisszaboni templomokról gondoltak! Itt állunk egy olyan helyszínen, amely nem csupán egy szakrális tér, hanem a történelem, a művészet és a mérhetetlen gazdagság túlélője. Képzeljük el a helyet 1755. november 1-jén, a Mindenszentek napján, amikor a Föld haragja szökőárral és tűzvésszel söpört végig Lisszabonon, romba döntve a királyi palotát, a hatalmas katedrálisokat és a város háromnegyedét, a São Roque templom — bámulatos módon — szinte sértetlenül állva maradt. A falai között állva nem egy rekonstrukciót látunk, hanem az 1755 előtti portugál barokk aranykor autentikus, érintetlen lenyomatát. A templom, amelyet a 16. században a befolyásos Jezsuita Rend emelt, és amelynek egyszerű, funkcionális tervei forradalmasították a vallási építészetet (ez volt Portugália első jezsuita temploma), a falai között rejti a művészettörténet egy olyan csodáját, amely a 18. századi gazdagság abszolút csúcsát jelenti. Sétáljunk el a bal old...
Read more »

Lisszabon a kémek fészke

Kép
  Azt hitted, James Bond Skóciában született? Tévedtél. Lisszabon, a kémek fészke I. A szövetségesek sikeres normandiai invázióját (D-nap, 1944. június 6.) nem csupán a fegyveres erő, hanem egy példátlan, stratégiai megtévesztési kampány is biztosította. Ennek az Operation Bodyguard néven ismertté vált kampánynak a középpontjában a német hírszerzés kettős ügynökökön keresztül történő manipulálása állt. Két figura, Juan Pujol García (Garbo ügynök) és Duško Popov ( Tricycle ügynök) emelkedik ki kivételes szerepével, amely mindkét esetben elválaszthatatlanul kapcsolódott a portugáliai Lisszabon operatív környezetéhez, egy semleges menedékhelyhez, amely titkos műveleti bázissá vált. Portugália António de Oliveira Salazar diktatúrája alatt gondosan kiszámított semlegességi politikát folytatott a világháború idején. Salazar elsődleges céljai pragmatikusak voltak: a rezsim belső védelme és a nemzet stratégiai gyarmatbirodalmának fenntartása. Ez a döntés egy egyedi földrajzi és diplom...
Read more »

Az 1755-ös nagy lisszaboni földrengés - 1755 november 1.

Kép
  Lisszabon látképe a földrengés előtt egy korabeli csempeképen a lisszaboni Nemzeti Csempe Múzeumban (Museu Nacional do Azulejo) Az 1755-ös nagy lisszaboni földrengés A katasztrófa, amely újraírta a várostervezést és a felvilágosodást Ma 270 éve következett be Lisszabon egyik legnagyobb tragédiája. 1755-ben Lisszabon Európa egyik legjelentősebb metropolisza volt. A becsült 200 ezer fős lakossággal a kontinens negyedik legnagyobb városaként tartották számon. Lisszabon gazdagsága, jóléte és kifinomultsága főként a Portugál Birodalom központjában betöltött szerepének, valamint a gyarmati Brazíliából érkező aranyra és gyémántokra épülő kereskedelmi hatalmának volt köszönhető. A város volt a birodalmi kereskedelem fő ütőere, egyben politikai és kulturális központ, amelynek hatalmas építészeti öröksége szorosan fonódott az óváros szűk, középkori utcáival. 1755 november 1. – a Mindenszentek napja békésen indult a fantasztikusan gazdag Lisszabonban, a gyarmatbirodalom szívében, ahol a k...
Read more »

Lisszabon kilátói

Kép
  Lisszabon a túlpartról Lisszabon, a portugál főváros, egyedülálló topográfiai adottságokkal rendelkezik, amelyek alapjaiban formálták a város arculatát és kulturális szövetét. A hagyományok szerint hét dombra épült, akárcsak Róma (valójában 8-ra, de úgy tűnik ez kevésbé misztikus szám), ami szervesen teremtette meg a "miradouros" néven ismert festői kilátópontok kiterjedt hálózatát. Ezek a helyszínek azonban sokkal többet jelentenek, mint egyszerű kilátópontok. A "miradouro" szó szerinti jelentése ugyan "kilátópont" vagy "kilátó”, de a lisszaboniak számára a közösségi élet elválaszthatatlan részei, ahol a lakosok és a látogatók egyaránt megpihenhetnek, beszélgethetnek, vagy egyszerűen csak élvezhetik a város pulzáló hangulatát, gyakran utcazenészek társaságában. Ez a domborzati sajátosság a városi infrastruktúrát is formálta, olyan egyedi közlekedési rendszereket hívva életre, mint a történelmi siklók és villamosok, amelyek nem csupán a dombok közö...
Read more »

Nemzeti Panteon (Panteão Nacional)

Kép
  A kép forrása: Pante ã o Nacional A lisszaboni Nemzeti Panteon (Panteão Nacional) története szorosan összefonódik egy hosszan elhúzódó építkezéssel, amelynek köszönhetően a portugál nyelvben a "como as obras de Santa Engrácia " kifejezés szinonimája lett a soha véget nem érő munkának. A panteon úgy emelkedik ki a környező házak közül, mint egy fehér kősziget Ehhez a közmondáshoz egy másik történet is kapcsolódik. A helyi plébániai feljegyzésekben utalások találhatók a „Desacato de Santa Engrácia” esetre, amely 1630. január 15-én történt, és amelyben a fiatal Simão Pires Solis vett részt. Állítólag új keresztény volt , és azzal vádolták, hogy ellopta a Santa Engrácia ereklyetartóját. Simãót a közeli szomszédok jelentették a Szent Hivatal udvarában, mivel éjszaka gyakran látták a közelben. Nem volt hajlandó felfedni az igazi okokat, amelyek miatt olyan gyakran tartózkodott ott éjszakánként, és annak ellenére, hogy ártatlanságát hangoztatta, 1631. január 31-én máglyán v...
Read more »

Az Ajudai Nemzeti Palota - Palácio Nacional da Ajuda

Kép
  A palota főbejárata ( Forrás ) Az Ajudai Nemzeti Palota, a portugál királyi család egykori rezidenciája, Lisszabon egyik legkiemelkedőbb építészeti és történelmi emléke. Története nem egy egyszerű építkezés krónikája, hanem mélyen összefonódik Portugália nemzeti tragédiájával, politikai viharaival és kulturális újjászületésével.  Az Ajudai Palota megépítésének története egy pusztító természeti katasztrófával kezdődik. 1755. november 1-jén, a mindenszentek napjának reggelén, helyi idő szerint 9 óra 30 perckor hatalmas földrengés rázta meg Lisszabont. A modern szeizmológiai becslések szerint a Richter-skála szerinti 9-es magnitúdót is elérő rengés három különálló, pusztító hullámban csapott le, tíz perc alatt a földdel tette egyenlővé a város nagy részét. A katasztrófát egy szökőár és kiterjedt tűzvészek követték, amelyek a megmaradt épületeket is elpusztították. Csak Lisszabonban legalább 15 000 ember vesztette életét, a halottak jelentős része a templomokban miséző tömegbő...
Read more »