Sé - Lisszabon ősi katedrálisa
A lisszaboni katedrális, hivatalos nevén Santa Maria Maior (vagy közismert nevén Sé de Lisboa), nem csupán Lisszabon legrégebbi és legfontosabb temploma, hanem a portugál történelem élő emlékműve is.
A több mint 800 éves fennállása során az épület a reconquista döntő pillanatainak, a királyi hatalom megszilárdításának, a gyarmati birodalom felhalmozott gazdagságának, egy pusztító természeti katasztrófának, valamint a modern nemzeti identitáskeresésnek is tanúja volt. A Sé építészeti rétegei és a kerengőben feltárt régészeti maradványok egyfajta „történelemkönyvként” mesélik el a város múltját, a rómaiaktól a vizigótokon és a mórokon át egészen napjainkig.
A Sé de Lisboa fotója 1902-ből (forrás: Wikipédia)
Az építkezés 1147-ben kezdődött, miután I. Afonso Henriques (I. Alfonz), Portugália első királya és az őt támogató észak-európai keresztesek (főként angol lovagok) visszafoglalták a várost a móroktól. A székesegyház a lisszaboni nagymecset helyén épült. A hely kiválasztása nyilván nem véletlen: a szent hely már évszázadok óta kiemelt jelentőséggel bírt, nem véletlenül találtak itt nagyjából háromezer éves föníciai maradványokat is. Az, hogy Portugália első királya itt jelölte ki az első lisszaboni katedrális helyét, túlmutat a város elfoglalásának dicsőségén. Maradandó emléket akart felállítani a keresztény hadak győzelmének - és valószínűleg önmagának is. Mi más lehetne méltóbb emlékmű egy győztes király számára, mint az évszázadokkal dacoló kövek?
Az eredeti épület a román stílus jegyében készült, jellegzetes elegáns, de visszafogott megjelenéssel. A katedrális erődítményszerű, fenyegető külseje, amelyet korabeli festményeken és leírásokban is megörökítettek, a reconquista időszakának militáns karakterére utal. Nincs, aki a kereszt hatalmának ellenállhatna - hirdette a város fölé magasadó épület.
A 13. és 14. században a katedrális jelentős változásokon ment keresztül, ami az új portugál királyság növekvő hatalmát és gazdagságát tükrözte. A román stílusú védelmi jellegű építménytől elmozdulva a királyi mecénások egy ambiciózusabb, dinasztikus szimbólumot alkottak. Dénes király uralkodása alatt épült fel a gótikus kerengő, amely ma is a templom egyik legfontosabb része. (Ez napjainkban a feltárások miatt nem látogatható.)
A katedrális történetének egyik legmeghatározóbb eseménye az 1755-ös nagy lisszaboni földrengés volt. November 1-jén, Mindenszentek napján, egy 8-as vagy 9-es erősségű rengés rázta meg a várost, amelyet szökőár és tűzvész követett, elpusztítva az épületek mintegy 85%-át. A katedrális súlyos károkat szenvedett, bár nem omlott össze teljesen.
A katasztrófa utáni újjáépítésben kulcsszerepet játszott Sebastião José de Carvalho e Melo, a későbbi Pombal márki.
A 20. század elején a katedrális újabb, nagyszabású újjáépítésen esett át. A projekt célja az volt, hogy eltávolítsák a 18. századi neoklasszicista és barokk elemek túlnyomó részét, mind a külső, mind a belső térből, hogy visszaállítsák az épület "középkori" megjelenését. A katedrális számos jelentős kápolnát foglal magában.
A katedrális kerengőjének udvarán 1990-ben megkezdett régészeti ásatások rendkívül fontos felfedezéseket tártak fel. Az ásatások több történelmi réteget is bemutatnak, amelyek alátámasztják a terület folyamatos lakottságát a Sé megalapítása előtt. A leletek között szerepel egy római út üzletekkel, egy római konyha, egy csatornarendszer, vizigót építmények maradványai, valamint a katedrális helyén egykor álló mór mecset vörös falai. Az újabb feltárások a föníciai kolónia létezését is igazolni látszanak.
Források:
https://www.visitlisboa.com/es/sitios/catedral-de-lisboahttps://en.wikipedia.org/wiki/Lisbon_Cathedral
https://hu.wikipedia.org/wiki/1755-%C3%B6s_lisszaboni_f%C3%B6ldreng%C3%A9
https://www.disfrutalisboa.com/catedral-se-de-lisboa
https://www.google.com/search?q=lisszabon+sz%C3%A9kesegyh%C3%A1z+%C3%A9p%C3%ADt%C3%A9szeti+st%C3%ADlusok
Megjegyzések
Megjegyzés küldése