Bairro Alto

A Bairro Alto bő 10 éve ünnepelte megalapításának 500. évfordulóját. Története akkor kezdődött, amikor Lopo de Athouguia megállapodott a földtulajdonosokkal, Bartolomeu de Andrade-val és feleségével, Francisca Cordovillal a terület telkekre osztásában.

A Bairro Alto, azaz a "Felsőváros" Lisszabon egyik legkarakteresebb és legfontosabb történelmi negyede. A városrész a 16. század elején jött létre, és az egyik legelső tudatosan, sakktáblaszerűen megtervezett városrész volt az akkori Lisszabonon kívül - bár az utcák nem feltétlenül nyílegyenesek.. Történelme során számos átalakuláson ment keresztül, és vált a kereskedők és a bohém élet központjává, majd az éjszakai élet szinonimájává.

A Bairro Alto fejlődése a 15. század második felében kezdődött, amikor a népesség növekedése miatt a városnak a középkori falakon kívülre kellett terjeszkednie. Előtte hatalmas szőlők terültek el itt, de a tulajdonos grófnő és férje rájött arra, hogy sokkal több pénzt kaszálhatnak azzal, ha felparcellázzák, és házhelyekként adják el a a birtokot. A területet 1498-ban kezdték felosztani, és 1513 körül indult meg a tényleges építkezés. Az új negyedet Vila Nova de Andrade néven emlegették. A negyed gyorsan benépesült, részben az 1531-es földrengés miatt is, amely megnövelte a lakások iránti igényt. A Jezsuiták letelepedése a São Roque templom felépítésével 1553-ban jelentősen hozzájárult a környék fejlődéséhez, ide vonzva a nemességet is.

A 19. századra a Bairro Alto egyedülálló, bohém negyeddé vált. A szűk utcákon és a régi épületekben megjelentek a újságok szerkesztőségei és nyomdái. Ez a tény nagyban befolyásolta a környék atmoszféráját, mivel újságírók, írók, művészek és értelmiségiek költöztek ide. A késő éjszakáig dolgozó újságírók számára nyíltak meg az első bárok, melyeket hamarosan követtek a fado-házak. A fado, Lisszabon jellegzetes, melankolikus zenei műfaja, itt talált otthonra. A legendás fado énekesnő, Maria Severa is a Bairro Altoban élt és lépett fel, ezzel még inkább megerősítve a negyed kulturális jelentőségét.

A 20. század második felétől kezdve a Bairro Alto fokozatosan Lisszabon éjszakai életének központjává vált. A hangulatos, macskaköves utcák, a kis bárok és éttermek megtöltötték a környéket. A turisták és a helyiek egyaránt szeretettel látogatnak ide, hogy megtapasztalják az egyedülálló hangulatot, ami abból fakad, hogy az emberek a bárokban vásárolt italaikkal az utcán beszélgetnek. Erre újabban csak este 11-ig van lehetőség, mivel a lakók tiltakoztak az állandó zaj miatt. Ma a Bairro Alto egy vibráló, élettel teli negyed, amely hűen őrzi történelmi örökségét, miközben folyamatosan alkalmazkodik a modern idők kihívásaihoz. A negyedet felvonók és villamosok kötik össze a város alacsonyabban fekvő részeivel, mint például az Elevador da Bica és az Elevador da Glória, amelyek önmagukban is Lisszabon szimbólumaivá váltak.